Figyeljetek csak a magyar géniuszra,
mert időnként tangenst borít a cosinusra,
s Eukleidész után két Bolyait meneszt –
más járható utat választ: nem azt és nem emezt…

Unatkozik, tehát nekilát, s feltalál:
életre kel bizony Lázár, s a tetszhalál!
Máskor csak kipattan úgy az agyi szikra
belőle, s lángot vet Mózes csipkebokra.

Ez a toll is, mellyel krónikáját írom,
gondolatként átment Mister László Bírón.
A kockavetést is a nagy Caesar kezdte,
de már Rubik Ernő volt, aki befejezte.

Most is, most is különc: nagyot, újat akar,
amivel a világ nyugalmába zavar,
amire azt mondják: megint a marslakó,
pedig a léte már régóta torz, s fakó.

Mit szeretne, mit is akar összeütni,
a harminchat fokos agyával kisütni?
Hát egy ügyes gépet, ami eltakarít
minden olyan árnyat,
mit azon tárgyak
vetnek, melyeket a fény vakon is vakít!

Árnyékporszívó lesz a becsületes neve –
még nincs meg, de már is hiányzik eleve!
Nem lesz a világon semminek árnyéka:
Naptól elzárt utca, sötétség játéka,
lélek sem szomorú, s veszedelem szele –
székbe is árny nélkül pottyan „az” majd bele…

Persze, a napórán nem múlik az idő,
nem lesz annyi sürgős, kimódolt hajcihő.
Tán még a Föld, s Hold sem árnyékolja egymást:
hold-, s napfogyatkozás? Nézd komám – s ne lásd…

Aztán ott az igaz nagy nemzeti haszon –
nem kell a magyarnak többé csúszni hason:
mert hiába vet rá árnyékot a gólem –
előveszi gépét, s hol volt árnyék, hol nem…

         2016.06.16. Csorba Tibor