(Hédervár)

Ragyog az őszi napsugár
Hazánk, Árpád ősi fájára
Minden ősz hullajtja levelét alája
Kereszt árnyéka vetül le oldalára

Minden tél elaltatja
Zúgó szél altató dalát fújja
Ősszel nem alszik el örökre
Tavaszok új leveleit festik zöldre

Kegyetlen idők jártak el felette
De gyökerei mélyen nyúlnak a földbe
Nyugati, északi, keleti szél tépázza ágát
Minden tavasz elhozza új virágát

Éljél még sokáig Árpád ősi fája
Zöldellő lombod a világ is csodálja
Mutasd, a néped nem hagyja magát
Ha ezred évek is tépázzák honát

Mutasd meg a világnak Árpád ősi fája
A magyar nép gyökere ott él
Ahol ősi fája zöldell, s borul virágba
Nem bír vele vad, orkán szél, hiába cibálja

Isten által megszentelt ősi földben
A Kárpátok ölelésében
Magyar népnek, fiainak itt a helye
Gyökerei erősek, s a világ sem bír vele

Éljél hát, Árpád ősi fája, Isten éltessen
Szeretet, tisztelet téged mindig átöleljen
Szent kereszt ragyogjon törzsedre
Hol vannak gyökereink, senki ne feledje!

Mosonmagyaróvár, 2019. október 3.