A férfi a kerékpársávban állt. Piros volt a lámpa, figyelte, mikor vált zöldre. Ebben nem lenne semmi furcsa, de ő kerékpár nélkül állt a lámpánál. Hátán hatalmas hátizsák, két kezében súlytól nehezedő táska, a melegítő nadrágja teljesen lecsúszva az alsónadrággal együtt. Csupasz feneke fehéren világított a napfényes, meleg délutánban. A lány kíváncsi lett a furcsa jelenetre, hiszen mindenhol zebra állt rendelkezésre a gyalogosoknak. Zöldre váltott a lámpa, és a férfi elindult. A nehéz teher húzta vállát, homloka izzadt, a bicikliúton szaporán lépkedett. Aztán a következő lámpánál ismét meg kellett állni, ahol türelmesen várakozott, bár gyalogosként haladhatott volna tovább, mert itt szabad volt a jelzés. Különös volt a viselkedés, mások arcára is mosolyt csalt, de a férfi nem törődött vele, kitartott ezen az úton. Biztos, hogy nincs minden rendben vele, az átlagos ember első gondolata ez, de a lány csak nevetett.
   A férfit gondolatok, pillantások, nevetések nem zavarták, ő a képzeletében élő kerékpárral békésen folytatta útját.

TM