Virrasztó éjszakák a foglyotok vagyok
Száguldanak fenn a vén álló csillagok
A filmtekercs fejemben kattogva pereg
Törölném magamból a kínzó képeket
Sajnos nem tudom mert az álom elkerül
A homályos vibrálást nézem egyedül
E néma drámának plafonom a vászon
Hangok nélkül ködlik szürke februárom
Özönlenek a fekete-fehér képek
Bús bohócai az időnek és térnek
Még most is látom őket mert nem vagyok vak
Bennem a sírjuk a már elporladtaknak
Szemembe néznek a rég halott csillagok
Az álmom megszökött odakinn kóborog
A káoszom mint megtűrt elfogadott rend
A reggel törvénye új zűrzavart teremt
Az embert boldoggá csak ember teheti
Szereteten kívül nem vigasztal semmi
Sóhajfelhő gomolyok a város felett
A sajgó kérdésekre nincsen felelet
Vagyunk a születés temetés ravatal  
A mindenség hallgat és semmit meg nem vall
A filmtekercs pereg ócska a mozigép
Kegyelmet várok a megváltó hajnalét.

2018. febr. 16.