Nélküled csak süllyedek, levonszol a mély
Az árnyak értem nyúlnak, átölel az éj
Karjaival fojtogat, összenyom a tér
Fájó minden gondolat, meg-megáll a vér

Ereimben vánszorog mint haldokló füst
Mi elillanó vágyként létezésért küzd
Felejtésre váltva mind reményt és derűt
Mellkasomba zárva a szív bágyadtan üt

Nélküled csak süllyedek, ajkamon neved
S a fenti szép világból értem nyúl kezed
Meghallom a hangod, megpillantom szemed
A rémálomnak vége! Ébredek Veled.