Nem tudom hányszori esés után,
annyi szárnyalásból
zuhanó ébredések után,
vedd kezedbe ember arcomat,
ősöket idéző tükrében
látod-e ember arcodat?

Hasonlítanak-e gyűrődött
álmaim az álmaidra,
vagy már minden vesszőzött
intésben keresztre feszült a jó?
--Vedd kezedbe a kezem,
mint az életem az is kézzel fogható.

Vágyaim, látod, felváltottam
napi küzdelemre, gyógyító szóra,
mindég méretve, és számozottan,
sokat jelentő életed jelét kerestem.
Szavakba fészkelt értelem melegében
gyógyított, és gyógyult a lelkem.

Az életet adó, ősi föld ölén
magam útján járok, mint benned
ember bennem is az én.
Vedd tenyeredbe ember arcomat,
törhető tükrében
keresd meg ember arcodat.