„Régi dicsőségünk” hova vesztél?
Régi homályokban hova tűntél?
Pásztortüzek gyúlnak
Azok messze világítanak
A nagy világba futott magyaroknak
Ropog a rőzse lángja
Fényt derítenek ősi homályra
Hogy felébredjetek kesergő nép
Ne szaladjatok a nagy világba szét
Szomorú sorsotok itthon figyelmeztet
Ne hagyjátok magára a nemzetet
Mert nagy volt, dicső egyszer a magyar
Volt lova, arany kantárja, kardja, díszes dolmánya
Ősi Istene volt, Atya, Anya, fiú imádkozott hozzája
Nem volt pogányhitű soha, észt sem kellett koldulnia
Ősi keresztények voltunk, míg nem irigyelték sorsunk
Megmutattuk a világnak, Attilával mi összetartunk
De irigység és ármány vihart aratott felettünk
Idegen nemzetek összefogtak ellenünk
Letagadták hitünket, újították nyelvünket
Tűzre vetették ősi múltunkról írt történetünket
Mondjátok meg nekem, ki tud szebben dalolni
Ki tud tudásával nagyobbat alkotni
Génjeinkbe szép nyelvünk bele van kódolva
Évezredek sem tudják kitörölni soha
Új hírek jönnek messze a világból
Távoli ősi földünk hírt ad a rovásírásunkról
Mit évezredek óta sziklába, fába vésve
Nem veszhet el múltunk, míg üzenet jön felőle
Meg van abban írva ősi nemzetségünk
Kiválasztott nép a magyar, Isten is vélünk!
Évezredek óta hordjuk Koronánkat
Védjük a megszentelt földet, amit ránk hagytak!
Ősi küldetésünk nem vehetik el tőlünk
Föld csakrájában, szívében élt, s él nemzetségünk
Vezércsillagunk mutatja az utat
Ha elvesztenénk hősi múltunkat
Ősi múltunkat mindig magyarázzák
De megtalálja mindig, mint a folt a zsákját
Székely rovásírásunkat nem lehet elvenni
Tutanhamon maszkján is lehet Egyiptomban olvasni
De elfut a homok, erős vár a szikla
Hős apáink emléke feltámad újra
Gyertek haza ifjak hazátok védelmére
Mert míg ti megint a nagyvilágba kalandoztok
Elveszik múltatok, elveszik hazátok!
Árpád apánk is hazajött hívott szóra
Megvédje országát, rácsapjon betolakodóra
Nem szolga nép jött vele arany mentében
Még a paripák is csillogtak a nap hevében
Oly nagy sereget csak méltó hősök tudnak összefogni
Hazatért népünk régi hazát visszafoglalni
Égig érő fának mindig lesz virága
Mindig lesz, ki gyökerét élteti, vigyázza
Hogy éljen a magyarok ”Boldogasszony országa”
Nagy világban pásztortüzek égnek
Világítson felétek égi fények
Forduljatok vissza, ne legyetek szolganépek
Itthon boldoguljatok, ameddig csak éltek
Idegen országban szolgaság lesz sorsotok
Magyar szív csak magyar honban boldog
Nagy fényt gyújtunk, hogy haza találjatok
Furulya sír, tárogató bús dala értetek szól
Míg nem késő, induljatok, míg van otthonotok!
Mosonmagyaróvár, 2015. március 1.
