„Régi dicsőségünk” hova vesztél?
"Régi homályokban" hova tűntél?
Pásztortüzek gyúlnak,
Azok messze világítanak
A nagy világba futott magyaroknak.
Pásztortüzek gyúlnak,
Ropog a rőzse lángja.
Fényt derítenek ősi homályra,
Hogy felébredjetek kesergő nép,
Ne szaladjatok a nagy világba szét.
Szomorú sorsotok itthon figyelmeztet,
Ne hagyjátok magára a nemzetet.
Mert nagy volt, dicső egyszer a magyar,
Volt lova, arany kantárja, kardja, díszes dolmánya,
Ősi Istene volt, Atya, Anya, fiú, imádkozott hozzája.
Nem volt pogány hitű soha, észt sem kellett koldulnia,
Ősi keresztények voltunk, míg nem irigyelték sorsunk.
Megmutattuk a világnak Attilával, mi összetartunk,
De irigység és ármány vihart aratott felettünk,
Idegen nemzetek összefogtak ellenünk.
Letagadták hitünket, újították nyelvünket.
Tűzre vetették ősi múltunkról írt történetünket.
Mondjátok meg nekem, ki tud szebben dalolni?
Ki tud tudásával nagyobbat alkotni?
Génjeinkbe szép nyelvünk bele van kódolva,
Évezredek sem tudják kitörölni soha.
Új hírek jönnek messze a világból,
Távoli ősi földünk hírt ad a rovásírásunkról.
Mit évezredek óta sziklába, fába vésve,
Nem veszhet el múltunk, míg üzenet jön felőle.
Meg van abban írva ősi nemzetségünk,
Kiválasztott nép a magyar, Isten is vélünk!
Évezredek óta hordjuk Koronánkat,
Védjük a megszentelt földet, amit ránk hagytak!
Ősi küldetésünk nem vehetik el tőlünk,
Föld csakrájában, szívében élt, s él nemzetségünk.
Vezércsillagunk mutatja az utat,
Ha elvesztenénk hősi múltunkat.
Ősi múltunkat mindig magyarázzák,
De megtalálja mindig, mint a folt a zsákját.
Székely rovásírásunkat nem lehet elvenni,
Tutanhamon maszkján is lehet Egyiptomban olvasni.
De elfut a homok, erős vár a szikla.
Hős apáink emléke feltámad újra.
Gyertek haza ifjak hazátok megvédésére,
Mert míg ti megint a nagyvilágban kalandoztok,
Elveszik múltatok, elveszik hazátok!
Árpád apánk is hazajött hívott szóra.
Megvédje országát, rácsapjon betolakodóra,
Nem szolganép jött vele arany mentében.
Még a paripák is csillogtak a nap hevében.
Oly nagy sereget csak méltó hősök tudnak összefogni.
Hazatért népünk régi hazát visszafoglalni.
Égig érő fának mindig lesz virága.
Mindig lesz, ki gyökerét élteti, vigyázza.
Hogy éljen a magyarok ”Boldogasszony országa”.
Nagy világban pásztortüzek égnek,
Világítsanak felétek égi fények.
Forduljatok vissza, ne legyetek szolganépek!
Itthon boldoguljatok, ameddig csak éltek!
Idegen országban szolgaság lesz sorsotok,
Magyar szív csak magyar honban boldog.
Nagy fényt gyújtunk, hogy hazataláljatok!
Furulya sír, tárogató bús dala értetek szól.
Míg nem késő, induljatok, míg van otthonotok!!
Mosonmagyaróvár, 2015. március 1.
TM
