Úgy érzem magam, mint akit
mozsárban összetörtek,
testem minden része fáj,
mozdulni is alig tudok már.
Lelkem zokogva kiált,
sokáig nem bírom,
legyőz ez a fájdalom.
Vérnyomásom ingadozik,
hol fent, hol lent,
követni már nem lehet.
Dübörög, majd kiugrik helyéről a szívem,
ez a téli meleg nem kell nekem.
Az izületeim görcsbe rándulnak,
kezemen az ujjaim nem mozdulnak!
Fáj a térdem, a vállam,
az idegsérült lábam,
majd beszakad a hátam!
Hiába szedem a fájdalomcsillapítót,
már semmi sem hat,
Istenhez fohászkodom,
tán ő meghallgat!
Ébren ér a hajnal,
s én nézem az ég alján
a kelő nap sápadt sugarát,
mely harcol a téllel,
s reményt ad,
hogy nemsokára vége a télnek,
s eljön a szép tavasz!

2024. február 10.