Környékbeli és magyar realitások, irrealitások
/Édesanyám, akkor csináljon egy kis főzeléket!/

        E rendhagyó jegyzet megírására, egy a kaposvári polgármester szájából elhangzott mondat késztetett. –Kaposvár még soha nem volt ilyen erős, mint most,- mondta az egyébként szimpatikus városatya, gondolom attól felbátorodva tette ezt a kijelentést, hogy az állam átvállalta az adósságukat. Az átlag kaposvári véleménye lehet, hogy más. Különösen akkor, amikor a vasútállomás várótermébe kisgyerekes családok, fiatal nők nem mernek már bemenni, és a mindig a család legerősebb férfitagja merészkedik be csak jegyet váltani. Hogy miért, azt hiszem, tudjátok.

   Aztán egy másik történet jut eszembe az egykori buzsáki körzeti orvos feljegyzései nyomán.

A háború előtti évtizedekben tombolt a morbus hungarikus, a tébécé, melynek a nyomor, a rossz táplálkozás és az életkörülmények voltak a legfőbb okai. Egy a halálán lévő kisfiúhoz hívták ki az orvost, aki tehetetlenségében szemrehányást tett az édesanyának, hogy miért nem főzött a családjának több főzeléket. Szegény asszony azt sem tudta miről van szó, a fiú meg azt rebegte az ágyban,- édesanyám csináljon akkor egy kis főzeléket-.

   Hát körülbelül ilyen hirtelen habart főzelékféle volt, a harmincöt év Magyarországra szabadított százmilliárdos hitelállomány, melynek semmi nyomát nem látni, ilyen az a gyanús koktél is, amelyet a valutában eladósodottaknak kevertek, de az a híráradat is, amelyet a tévé- és rádióbemondók köpnek az arcunkba összekeverve a milliárdokat és a milliókat és a különböző pénznemeket. Egyébként is mindegy, ezeket úgy sem fizeti vissza senki, ezt a főzeléket nem eszi meg már senki, bárki is főzte.

   Kezembe került egy 44-ben nyomot dunántúli archív újság, amely büszkén számolt be arról, hogy felépült és átadták a körmendi jegyzőséget. Egyébként azon a napon robbantották be a németek a dunai hidakat és az oroszok géppuskával még a levegőben lekaszabolták az utolsó magyar ejtőernyős századot Keszthelynél. Most meg Kaposvár szívta föl magát, igaz voltunk mi már rés helyett erős bástya, sőt a pokol kapuinak is ellen akartunk állni, de másképp történt. Elnézést, hogy elkalandozok az irrealitások erdejében, de szinte végtelen, beláthatatlan.

       Tudjátok e, hogy Magyarországon folyik át Európa legnagyobb mennyiségű édesvize és annak 98 százaléka úgy, hogy egy csepp sem marad itt, közben az aszály minden második évben felzabálja a termést? Tudjátok e, hogy az első világháború előtt a mi vasúthálózatunk volt a legsűrűbb Európában és most Macedónia, Albánia szintjén van?  Hallottatok e róla, hogy a posztkommunista országok között nálunk a legnagyobb a különböző rétegek és csoportok között az életszínvonalbeli különbség és a legkisebb a társadalmi szolidaritás.

       De Kaposvár még nem volt ilyen erős és a hajléktalan, munkanélküli, elcsigázott édesanyák éjjel-nappal főzik a főzeléket a családjuknak a hidak alatt. Emlékeztek e, hogy mikor vették el tőlünk a 13. havi nyugdíjat és fizetést, mely nagyjából kitette az évi tüzelő árát? Aztán 200-300 százalékkal emelték a rezsit, hogy most 10-20 százalékkal csökkentsék. A nagyságrendbeli különbségek már errefelé nem számítanak, mint ahogy az sem, hogy teljesen felélte tartalékait és kivérzett a lakosság negyed évszázad alatt. A kormányon lévők szerint mindig jobban élünk, az ellenzék szerint mindig rosszabbul, és aki ezt nem hiszi el az büdös kommunista, vagy fasiszta, attól függően, hogy ki van épp hatalmon, vagy ki milyen újság törzsolvasója.

   Gondoltátok volna e, hogy a 80000 ezer szóból álló szókincsünkből, melyből Arany 25ooo használt, egy magyar értelmiségi 2000-3000-et vesz igénybe, az átlagpolgár 700-800-at, és ez folyamatosan csökken, csak a trágárság aránya nő.   

   De mit is mondok, írok, hisz Kaposvár erős, talán még a körmendi jegyzőség épületét sem hordták szét és már főnek a főzelékek, nemsokára választhatunk is belőlük, ha nem is vitamindúsat.

   Most meg a Nyugat ódzkodik a kelet- európai munkavállalóktól, miután a fél kontinens mezőgazdaságát gyarmatosította, a feldolgozó és a könnyűipar hetven százalékát megsemmisítette, a piacot üzlethálózatával bekebelezte és tízmilliókat tette munkanélkülivé a szülőföldjén. Szerintük az Alpoktól keletre mindenki hozzájuk igyekvő, koldulni vágyó cigány.   

   De sebaj, két év múlva midig jobban élünk, Kaposvár már most erős, minden mutatónk mindig javul, és aki ezt nem hajlandó elfogadni, tudjátok az vagy…, vagy.. de már habarják a főzelékeket, és aki azt mondja, hogy a legtöbb odakozmált, az vagy.. vagy…

Csak az a Szita Károly ne mondott volna semmit, nyugodtan átaludhattam volna az éjszakát, hisz a kutya se olvassa el, amit írtam.  

2014. január 3.