Itt állok, 
nézem hófehér hajad, 
a szeretet lelked mélyéből fakad.
Arcodon  gondok vájtak árkot, 
szemedben mindig 
napfényt látok.

Drága Anyám!

Itt állok, 
félszegen feszengek, 
mondanék, de nem tudok verset, 
csak motyogok, 
virágom kezemben fogom, 
és némán átadom Neked.

Drága Anyám!

Itt állok, 
s míg virágom vízbe teszed, 
Neked már azon jár az eszed, 
hogy letöröld könnyeim, 
nevetve csacsogsz, 
megsimogatsz áldott kis kezeddel.

Édesanyám!