Dézsából öntötték szakadt fellegek,
záporoztak vonat ablakon esőcseppek,
járó gipszelt lábammal vonatra szálltam,
ott egy félig üres fülkét találtam.
Mire a vonat elindult két hölgy kért helyet,
egy fiatal másik kicsit idősebb lehetett,
Tisza partjáról hozott idáig a vonat,
hazának tartok, hol Dráva vize simogat.
A fiatalabb lány mellettem talált helyet,
míg az idősebb, egy férfival cseverészett,
közöttünk is könnyen megindult a beszéd,
csattogtak a kerekek, ránk borult a sötét.
Képzeld mondtam a lánynak, most leszereltek,
ő Vértesszőlősről tartott vonattal Pécsnek,
négyhuszonnégyes vágtatott távolságot falta,
ajkainkat a csók egymáshoz tapasztotta.
Csókok éjszakáját az út ránk akasztotta,
hajnali négyet pécsi állomás órája mutatta,
lecsókoltunk egyszerre jövőt és a múltat,
csodálatos volt az éjszakai személyvonat.
-írta-Varga István-Barcs-2019.06.21.