„Minden csoda három napig tart.“  szól a közmondás, és ez bizony nagyon sok igazságot takar. A búcsú utáni napokban sokan ujságolták, hogyan „mulatott“ Hurnyák Pisti a bálban. Még ki is figurázták, hiszen olyan magatehetetlenül , csorgó nyállal, részegen feküdt Veronka karjaiban az árokban,  hogy ilyett igazán ritkán lát az ember. Egyedül szegény Veronka, meg Pistinek az édesanyja hitte azt, hogy Pisti rosszul lett.

-Rosszul ám, a megivott másfél liter pályinkától!- mondta még a Pisti jóbarátja, a Felvégi Pali is.

Az egész falu tudta, hogy szegény Hurnyák Pisti beteg, nagyom komoly beteg, de nem orvosság, hanem talán elvonó kúra segítene rajta.  Alig múlott húsz éves, a falu legszebb lánya a Veronka bolondul érte. Már ezért is megérné a kezeltetés rögös útját vállalni. Igen ám, de ezt a betegséget csak akkor kezelik, ha a beteg maga jelentkezik a kúrára. Pisti pedig hallani sem akart arról, hogy ő beteg.

-Talán olyan nagy baj az a kis pálinka munka után. Hiszen nehezen dolgozom, ennyit talán megérdemlek. - védekezett a maga módján, mikor az édesapja, egy- egy kijózanodása alkalmából próbált beszélni a fejével. Azért csak az édesapja, mert az édesanyja volt Veronkán kívül a másik teremtés a faluba, aki nem akarta látni, hogy Pistinek nincs más betegsége az alkoholizmusán kívül.

Mi tagadás, Pisti is nagyon szerette Veronkát, ezért néha próbált harcolni a gyengesége ellen, csak sajnos sikertelenül. Lassan annyira összemelegedtek, hogy a a házasságról is szó esett. Persze, Veronkának a szülei hallani sem akartak a dologról. Miért menne az ő egyetlen lányuk a falu legrészegebb legényéhez feleségül.

-Veronka, térj végre észhez, és gondolkodjál! Milyen jövő vár rád egy részeges mellett? – próbáltak beszélni a lányukkal Veronka szülei. Sőt, még a Hurnyák Pisti rokonsága is sokszor intette Veronkát attól, hogy Pistivel kösse össze az életét. A lány azonban hajthatatlan volt.

-Pisti nem részeges. Ha itt- ott megiszik pár pohárral, azt más legény is megteszi.- makacskodott.

-Ha meg alkohoista, ahogy mondják, én majd kigyógyítom, hiszen nagyon szeretem, és ő is szeret engem.

Október 6-án volt Veronka születésnapja, és akkor meg is tartották a kézfogót. Csodák csódájára Pisti józan maradt, amit Veronka a maga győzelmének könyvelt el. Nem figyelte meg, hogy még a jobb oldalán ő simult Pistihez szerelmesen, a bal oldalán az édesanyjának százszor meg kellett fogni Pisti kezét, hogy ne nyúljon a pohárhoz. Veronka szülei úgy tervezték, hogy a lagzit csak tavasszal ülik majd meg, de Pisti édesanyja erősködött, hogy november közepén kerüljenek össze a fiatalok. Tudta szegény asszony nagyon jól, miért ragaszkodik ilyen gyors lagzihoz. Tavaszig annyi sok minden történhet. A végén még Veronka is megelégeli az álandóan részeg vőlegényét, és szakít vele.“ Addig kell ütni a vasat, ameddig forró!“ gondolta, és bizony elérte, hogy november 8-án megtartották a lakodalmat.

Minden szomszéd, rokon, barát hivatalos volt. Eleinte minden rendben is ment, csak sajnos, itt már nem tudott annyira ügyelni Pistire az édesanyja, mint a kézfogón, ezért Pisti titokban egyre gyakrabban nézett a pohár fenekére. Igaz, hogy elég nagy gyakorlata volt a dologban, ezért nem is volt rajta észrevenni, de késő este már az édesanyja látta, hogy baj van. Menteni akarta a menthetőt, ezért  sürgette a zenészeket, hogy jóval éjfél előtt kezdjék el a mennyasszonytáncot. Ment is volna minden rendben, csa akkor lett baj, mikor Pistinek el kellett lopni a fiatal feleségét. Szegény, betántorgott a kör közepébe, ahol Veronka még vígan járta a csárdást egyik falubeli legénnyel. Ölbe is kapta asszonyát, és rohant  volna vele, de annyira részeg volt, hogy nekirohant  az ajtófélnek, ahol mindketten elestek. A lakodalmas vendégek ugrottak segíteni, de csak Pistit tudták feltámogatni. Veronka eszméletlenül feküdt a földön, és a homlokán, egy elég csúnya sebből ömlött a vér.

Folyt.köv.