Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Életút 4.

Vajda Laci
Vajda Laci képe

Igaz, hogy csak pár napot töltött Veronka a kórházba, mert szerencsére enyhe agyrázkódást szenvedett, és a homlokán való seb is szépen gyógyult. Ezért a kezelőorvosa nyugodtan engedte hazai utókezelésre. Veronka így haza került, de nem is tudta, most hol is van az otthona. A két család úgy beszélte meg, hogy Veronka, mármint az ifiabb Hurnyákné megyen menyecskének. Ehhez Pisti édesanyja ragaszkodott, mert nagyon jól tudta, hogy ha a fia lenne vő Veronkáéknál, talán két hétig sem tartana a házasságuk. De most, hogy Pisti elvonó kúrán van, minek menjen az ifiasszony Hurnyákéknál.  Tudta ő jól, hogy ezentúl az egész falu arra ügyel, Veronka mit fog tenni a szerencsétlen lakodalom után. Ahogy mondják:"legjobb öröm a káröröm!“, és abból ebben a faluban is volt elég.  Veronka mégis úgy döntött, hogy az anyósáéknál megyen „haza“. Ezzel is meg akarta mutatni a falunak, mennyire szereti Pistit, és bízik abban, hogy ezután másképpen lesz.  Ott nagyon meg voltak lepődve, és kitörő örömmel fogadták. Az anyósa szétbontotta az ágyat, és Veronka hiába tiltakozott, hogy sokkal jobban van, lefektette őt, és talán egy hétig még az ételt is az ágyba vitte neki. Közben Veronka a két öreggel igazán összebarátkozott, összeszokott, és mivel az ő szülei is naponta meglátogatták Veronkát, lassan megbékélt a két család egymással. A faluban is napirendre tértek a dolgok felett, hiszen mindég akadt más „három napos csoda“.

Pisti nagyon nehezen viselte sorsát az elvonó kúrán. Főleg az első napok megpróbáltatásai szörnyűek voltak. Nagyon tartott a feleségével való első találkozástól, de Veronka a nászékkal látogatta meg őt, és a szörnyű lagziról egy szót sem szóltak, hanem a jövöt tervezgették. A következő héten még az apósa is eljött. Igaz, hogy szótlan volt, kezet sem adott Pistinek, de nem kért semmit számon, nem szitkozódott. Nagyon jól esett Pistinek, hogy a felesége mindent megbocsájtott neki, és erősen fogadkozott, hogy soha többé nem néz az italra. Persze, kérdéses mit tett volna, ha valaki most elébe tesz egy pohár pálinkát.De szerencsére ilyen ekkor nem történt. Lassan ő is igazán hitte, hogy ellene tud állni az alkoholnak, de a kúrát vezető szakorvos csak két kemény hónap után engedte haza. Ahogy kiszált az autóbuszból, amelyiknek a korcsma elött volt a megállója, első „próbán“ esett át, és magának is bebizonyította, hogy megérte a két nehéz hónap küszködése. Máskor  egyenesen a korcsma pultja elött állt volna meg, hogy úgymond „leöblítse az út fáradalmait“. Most ha hívták volna, akkor sem ment volna a korcsmába. Inkább a szomszéd ajtón nyitott be, a vegyesboltba, hogy vegyen a feleségének, és az édesanyjának egy csokit, és már rohant is haza. Benyitott a z udvarba, be csak a kutya ugrálta körül. Kicsit gyanús volt neki a nagy csend, azért szinte rohant a bejárati ajtóhoz. De nem érkezett a kilicshez nyúlni, mert az ajtó kitárult, és Veronka ugrott ifjú férje nyakába. Az elkövetkező napok, hetek, hónapok, igazán boldogsággal teltek. Pisti naponta időben, józanul járt haza. Veronka is visszament dolgozni a vegyesboltba. Egy szép tavaszi vasárnap délután, ahogy a vízparton sétáltak, Veronka kicsit szégyenlősen de nagyon boldogan bújt Pistihez, hogy elújságolja neki: minden jel arra utal, hogy, szülők lesznek. Ha valaki megleste volna ezek után őket, talán azt hitte volna, ez a két fiatal megbolondult. Örömmel kergetőztek a réten, ölelkeztek, hemperegtek a tavaszi fris fűben. Egyszerűen nem tudták hogyan felyezzék ki határtalan boldogságukat.

A fiatalok nagyon jól érezték magukat Pisti szüleinél, és Veronka szülei is akár naponta átjöttek, hiszen csak a harmadik szomszédban laktak, de a Veronkáék azért nagyon vágytak egy saját otthonra. Tudták, hogy építkezésre nincs elég pénzük. Veronka még túl rövid ideje volt munkaviszonyban, így keveset tudott félretenni, és Piti meg eddig minden pénzét elitta. Erről ugyan nem beszéltek, de ez akkor is tény volt. Úgy gondolták, egyenlőre megelégednek a szövetkezet által kiutalt két szobás lakással, de a születendő gyermekkel már külön lakásban akartak lenni. Szerencséjük is volt, mert egy lakásból éppen kiköltöztek a lakók, és ezt kiutalták Pistiéknek. Hozzá is fogtak a berendezkedéshez. Veronka erre az időszakra úgy emlékezik, mind az élete legboldogabb napjaira. A babát december elejére várták, ezért mindent megtettek, hogy addigra minden kész legyen, hogy méltóképpen fogadják a kis jövevényt.

Persze, Pisti édesanyja hallani sem akart arról, hogy a keresztelő elött a fiatalok külön költözzenek.  December elején, egy keddi napon Veronkának erős fájdalmai lettek. Be kellett vinni a szülészetre, amit még Pisti intézett. Mivel Veronka első gyerekkel volt várandós , a szülészorvos azt javasolta, nyugodtan haza lehet menni, mert a baba csak reggelre várható. Persze, sem Pisti édesanyja, sem Veronka édesanyja nem tágított a szülészet várószobájából. Azt mondták, ők itt várják meg unokájuk érkezését. Pistinek azomban haza kellett menni, mert az álatgodozónak úgy is el kell végezni az álatok körüli munkákat, ha leendő apuka. Inkább ne ment volna haza, akkor talán nem történik baj. Ahogy elvégezte a munkáját, és boldog gondolatokba merülve ment hazafelé, a korcsma előtt megállították régi ivó pajtásai.

-Mi az Pisti, már be sem nézel a régi haverokhoz? 

Állt elé a Peti barátja.

-Fiúk, tudjátok, hogy leszoktam az italról, nem megyek veletek a korcsmába.

De a „jóbarátok“ addig nem tágítottak, még be nem ment velök , hogy a kisbabára fizessen nekik egy kört.

Folyt.köv.

 

 

 

 

Rovatok: 
Irodalom