Oly jó volt a karodban, mikor átöleltél,
már nem fáztam, te sem reszkettél!
Szemedben boldogság fénye ragyogott,
s én tudtam, az Isten végre nekem adott.
Öledbe bújva oly jó,
egy pillanatra ez volt
a csodálatos való.
Mint a hó alól kikandikáló virág,
mely rácsodálkozik,
ez a világ?
Oly csodát hoztál nekem,
amit álmomban sem reméltem.
Szerettél lánggal, hévvel,
odaadó szenvedéllyel,
együtt voltunk végre boldogságban,
jó kedéllyel.
Én ittam a percek mámoros borát,
s átéltem a szerelmes éjszaka vad viharát.
Ó, kedvesem azóta nincs se éjjelem,
se nappalom,
tiéd a reggelem,
a délutánom,
a hajnalom,
azóta erről álmodom!
Az életünk múló perc csupán,
a boldogság téged itt nálam vár.
Ne habozz hát,
két ölelő karom téged ma is vár.

2024. január 25.