Van valami titok bennünk,
Amellyel már úgy születünk.
Kisgyerek ráérez erre,
Rajzával felül felhőkre.
Felhő felett rásüt a nap,
Elkap egy-egy napsugarat.
Kamaszkorban szerelmes lesz,
Melyhez a hold ad ihletet.
Madarak szárnyát irigyli,
Álmában őt mi repíti?
Vajon mi van a föld alatt?
Aki meghal mind ott marad.
Talán kettős az életünk,
Ősi fény lakozik bennünk.
Míg testünk a koporsóban,
Ő fenn az univerzumban.
Visszahívja a mécs lángja,
Ekkor a lélek már látta,
Ismeri a titkok kulcsát,
Teremtőnknek a mosolyát.
