Ahol a hajnal lassanként kibomlik,
és a fény még félve lép a fák közé,
ott moccan már valami halk bizalom,
egy sóhajnyi ígéret az ég felé.

Ahol a szív őrzi a tegnap sebét,
s nem engedi, hogy a fájdalom győzzön,
ott a remény apró magként növekszik,
szárba szökken, hogy végleg itt időzzön.

Ahol élet van, törékeny és fáradt,
ott a remény csak átlép a küszöbön,
s mint egy régi barát, sohasem kopog,
letelepszik melléd, s marad örökkön.

S ha néha úgy érzed, elhagyott a fény,
nézz körül: egy vágy, mely mosolyban fogan,
egy lélegzetnyi melegség is elég,
s tudd: "Ahol élet van, ott remény is van!"

2026. január 6. - Idézet: J.R.R. Tolkien