Forrón éget a nap sugara
Napraforgó tengerre,s tanyára
Egyetlen egy tanya áll magában
Sárga napraforgóval a nagy határban

Elfogytak a tanyák, a sors elbánt velük
Napraforgó virágzik helyettük
Tányérjukat a nap felé fordítják
Onnan várják az Isten áldását

Pedig régen sorban álltak itt a tanyák
Csendjüket nagy komondorok vigyázták
Tanyasi embereknek volt áldott kenyere
Nap égette arcát, kérges volt tenyere

Dolgozott serényen, munkát nem szégyelte
Tanya körül lengett a búza tengere
Állt a kukorica, sorban, vigyázba
Eső után kémlelt a tanya gazdája

De más ma már a tájék, nagyon megváltozott
Tanyák száma biz megfogyatkozott
Nehéz munkát felváltotta a gépek hada
Nagy táblákban áll a napraforgó, s a gabona

Istenem adj nekik esőt, de ne jég és vihar hozza!
Áldás legyen a földre, ezt sóhajtja
Tanyáknak adj életet körülötte!
Magyar ember a földet mindig is szerette

Ne kelljen senkinek földönfutóvá válni!
Szép földjeinken megtudjanak élni!
Tanyáik körül ismét zsendüljön az élet
Kukorékoljon a kakas, tanyavilág éled

Mert, ha elhagyjátok e szép szülőföldet
Pusztulnak a tanyák, s nem virul az élet
Tárva, nyitva marad annak kapuja
Sóhajt nagyokat utánuk a kapufélfa

Leírtam én szívem gondolatát
Mert másként láttam a tanyák sorát
Volt élet a tanyákon, mindenféle jószág
Örült a gazda, ha tanyáját látogatták.

2017.07.22. Mosonmagyaróvár.