Életed már követhető az 
életemben,
amelyben küldetés lettél,
akinek, időn, és távolságon át
nem tudnám elmondani szebben:
jöttem, jöttél köszöntöttél.
Valahol, valamikor egyszer hívtál.
Két piciny pont a végtelenben—
megosztva mindent, amit a sors kínál.
Szíveddel szabaddá engedve biztatsz,
valóra váltani álmaimat, vágyaimat. 
Tudom, te vagy az, akivel életünk
végéig élhetjük az álmainkat.

Te vagy az, aki végre megérti
mind azt, ami a szívemben él.
Akinek nyugtató ölelésében
biztonságban érzem magam,
amikor kezedben pihentetem kezem,
beléd felejtkezem boldogan.
Hallom simogató, őszinte szavad: 
itthon vagy—ne félj!
Életem múló, megköszönöm neked,
neked, akinek szívében,
életében annyi a szeretet,
és tápláljuk vágyaink éltetető tüzét
--hazámban, palóc hazámban--
boldogságunkat osztjuk meg így--
szerelmünk ünnepét.