Megettem kenyerem kétharmadát,
hoztam jó és rossz döntéseket,
hullattam könnyet, vidáman kacagtam,
kaptam simogatást és ütéseket.

Az ember mindig tervezget,
próbál kibogozni kérdéseket,
és a válaszokból magának
felállít egy értékrendet.

Álmodoztam, mint mindenki,
terveztem óráimat, perceimet,
hátamra rakott kosárban
cipeltem növekvő terheimet.

Őrizgetek millió emléket,
a leckét mára megtanultam,
így hát megértem arra,
hogy e tanítást elfogadjam.

Ha visszakaphatnám ifjúságom,
vajon azt választanám?
Nagyon jó lenne, de csak akkor,
ha megtarthatom a tapasztalást.

Megköszönöm a vendégséget,
ha leteszem láncaimat,
így várom az állomáson,
hogy értem jöjjön a lélekvonat.

TM