Ma van szent Mihály napja, ami számomra azért olyan különleges, mert a Szüleim 1951-ben ezen a napon esküdtek egymásnak örök hűséget...ami Apám által gyorsan-frissen meghiúsult :(

Anyám 19 évesen, Atyám 20 évesen állt az oltár elé. Anyám méhében én is ott voltam a szertartáson, igaz nem nagyon emlékszem minden részletre :)

A sors megismételte önmagát, mert én is 19 éves voltam, amikor nekirugaszkodtam a házasságnak.

Persze nekem sem sikerült elsőre venni az akadályokat, hiszen éretlen buta kicsi csitri voltam. Anyukám már akkor látta azt, amit az én szerelmi vakságom nem...hét kemény év kellett ahhoz, hogy a hályog lehulljon arról a vaksi szememről.

Aztán amikor lehullt...nullának éreztem magam...olyannak akinek kudarcba fulladt az élete :(

Iszonyatos erő kellett ahhoz, hogy véghez vigyem a válást.

Egy ideig szinte férfigyűlölő lettem...megesküdtem mindenre ami szent, hogy soha többé nem megyek férjhez :(

De a sors másképp döntött...nem engedte, hogy egyedül éljem le az életem és az utamba sodorta az én holtomiglan-holtodiglan páromat, aki immár 36 éve életem elengedhetetlen része.

Ő az én társam mindenben. Lelki társ, házastárs és minden ami szép és jó, minden amiért érdemes élni, minden ami fénylővé teszi a Napot az égen, ami fenn tartja a Holdat, hogy le ne szédüljön onnan a magasból, minden ami a csillagok fényét nem engedi kihunyni, ami nem hagyja kifakulni a szivárványt és ami a szívemben reményt ad a túlélésre.

Sokszor vagyok kiábrándult és szomorú...legszívesebben tomporon billenteném magamat...mert van Anyám, van Hazám, van szerető Párom, Gyermekeim, Unokáim, van sok jó Barátom, s lesz talán...majd egyszer lesz kegyes halálom :(

Addig meg fogadjatok el olyannak, amilyen vagyok, mert én is olyannak szeretlek Titeket, amilyennek az Isten megálmodott Benneteket.

Ragaszkodom hozzátok megszeppent hitemmel :)

Ölelek mindenkit nagyon: Pusszepi