Azon tűnődöm, ki lesz az az egy,
ki megvigasztal engemet?
S hol van életemnek rózsafája?
Hadd ébredjek illatára.

Tán, ha illatára ébrednék,
bezárt boldogságom kitárulna felém.
Vigaszt hozna minden egyes percre,
mi életemből itt maradt e kertben.

Meghajolva előtte állanék,
bús szívemnek dallamát elénekelném.
S halkan, csendben az ezüstös holdsugár
befogadná életem legszomorúbb dalát.

Így intenék búcsút végleg
minden rossznak, mi engem ért.
Lelkemből a fájdalmakat
darabonként tépném szét.

S ha lehullna egy rózsalevél ágáról,
tudnám azt, hogy itt a vége,
S nem lesz többé fekete gyász
az én fájó szívemben.

2021. március 16.

TM