Patricia egy konferencián ismerkedett meg Zsigmonddal. Mindketten nagyon vallásosak voltak, ezért minden tradíciót betartottak, minden módon megfeleltek a szülői elvárásnak, a vallási szigornak.
Két éves ismeretség, udvarlás, találkozások után házasodtak össze. Épp csak hazajöttek a nászútról, amikor hivatalos papírokat mentek elintézni, hogy minden rendben legyen.

      Zsiga felültette újdonsült ifjú feleségét a motorra, s elindultak. Alig tettek meg pár kilométert, amikor egy zetoros szabálytalanul elébük fordult, s a pótkocsival elcsapta a motort. Zsiga a motorral együtt az árokba repült. Patricia pedig a kocsi kerekei alá zuhant, azok átmentek rajta, s ő a helyszínen meghalt.

      Filmszakadás következett. Zsiga Patricia szülői házának, az azokkal együtt lakó nagynéni lakrészében lakott együtt ifjú feleségével. Mivel más vidékről származott, itt vállalt munkát, ide áttelepült. Mi legyen? Mit csináljon? Patri kishúga Eszter, aki akkor még csak tizenhét éves volt, gyakran vigasztalta.
- A jó Isten majdcsak megsegít Zsiga! Te jó ember vagy, s Isten az elesetteket, nem hagyja magára.
Nem úgy az anyós, aki őt hibáztatta a balesetért, s azért hogy a lányát elveszítette. Rossz néven vette, hogy Eszter vigasztalja Zsigát, de azt is, hogy férje sem állt mellé. Hogyan is tehették volna, hiszen papír volt arról, hogy a balesetért a zetoros a hibás. Ennek ellenére az anyós hajthatatlan maradt, s addig áskálódott Zsiga ellen, amíg az feladta, s visszaköltözött szülőfalujába.

      Azt hihetnénk a dolog ilyetén megoldódott, de nem így történt. Mert a kis Eszterke szíve fájni kezdett Zsigáért, s Zsiga is gondolt már arra többször is, hogy tudná szeretni Patricia helyett a húgát Eszterkét is. Megvárja ő amíg felnőtt lesz, s az idő egyébként is megoldja majd. Titokban leveleztek, s azután, hogy Eszter egy másik városban tanult, s majd munkát is ott kapott, bizony titokban találkoztak is.

      Persze ahogyan az lenni szokott, kitudódott a dolog, mindössze pár szem gesztenye volt az áruló. A mi környékünkön nem terem gesztenye, bezzeg Zsiga szülőföldjén annál inkább. S ha találkoztunk mindig hozott nekem, hát abból maradt pár szem a zsebemben. Anya otthon mosni tette ruháimat, s a zsebek kiürítése közben a kezébe akadt a bennfelejtett gesztenye. Rögtön tudta honnan van. Hatalmas patáliát csapott, sőt szőrnyű haragjában egyszerűen nekem esett, ütött, vágott ahol csak ért. Apám szedett ki a kezei közül. Ez a borzalom, kínszenvedés meggyötört, de a legfájdalmasabb a megalázás volt.
A megalázás érlelte meg bennem a dupla dacot! Többé nem vívódok, Zsiga mellett döntök. Megbeszéltük, hogy összeházasodunk. Az esküvőre meghívtuk a szülőket, testvéreket, de az anyu hajthatatlan maradt. Nem jött el az esküvőre. Zsigát bűnösnek tekintette, most már kétszeresen is. Miatta halt meg a lányom, s a kisebbet is romlásba vitte!

      Valamelyest megenyhült, amikor az első unokája rendre kilenc hónap házasság után megszületett, de szíve mélyén soha nem bocsájtott meg egyikünknek sem. Bűnösök...

      A történetet ötvenharmadik házassági évfordulójukon mesélte el nekem Eszter. Azt mondja: őt a jó Isten két családdal áldotta meg. Az első két gyermeket Patricia helyett szültem. Hat év után éreztük, hogy nekünk is szükségünk van gyerekekre. S született még három gyermekünk. Öt gyermeket neveltünk végtelen szeretetben. De a fájdalmam még most is megvan: anya nem jött el az esküvőnkre.
Neki bűnösek vagyunk, bűnös maradtam. Bűnös...