/1956.nov.4./

Én láttam elbukásod
Ó, szent FORRADALOM!
Még fiatal voltam, de elmondhatom
Értettem minden jajszavát
Láttam a menekülők áradatát
S láttam a szenvedő anyát, apát
Ki siratta távozó hős lányát, fiát

Ó, mily keserű éveket zártam a szívembe!
Megértettem, hogy minden el van veszve
Láttam s hallottam a tankok dübörgő hangját
Megint hősként elvérzett Magyarország!

Azután csend és fájdalom
Zokogás bent az otthonokon
Családok apa nélkül egyedül
S a börtönök megteltek belül

Hányszor hullattad véred édes hazám
Múló századok hányszor támadott
Szétszabdalva, világgá néped menekülve
Zokogott a hős, aki téged elhagyott

S mégis láttam, éveim e pár évtized alatt
Erős vagy TE, s bátor, ha nem hagyod magad
Erős és bátor, győz az akarat
De csak megint akkor, ha fiaid egyet akarnak!

Segítséget soha ne várj senkitől
Állj talpra, csak a gyáva menekül
Munkával védd meg e szent földedet
Ne engedd, hogy hazád s földje idegené legyenek!

Fussatok hát, ha futni akartok!
Gyáva népnek az Isten nem ad hazát
Idegen földön szolgasors vár rád!
S otthontalan leszel, a nagyvilág nem a hazád!

Mert ha nem fogsz össze
Rosszabb, mint a tankok özöne
Kezedből a lét kihullik, mint a homok
Sirathatod a hazád, mert ő lesz eladott

S akkor futhatsz messzire
Hisz oly nagy a világ
Sehol nem találsz hazára
Mert idegen föld nem a hazád!

A FORRADALOM elbukása a szívedbe vág
S az áldozatok vére az égre kiált
Romba döntött házakat felépítették akarattal
De ha önként adod fel, elveszik hazád!

Mosonmagyaróvár, 2013. november 4.