Késve jött kissé kikelet,
Vidáman viszi a telet.
A nap nevetve muzsikál,
Hóvirág hóból kandikál.

Elég hozzá pár pillanat,
A szirmaival szárnyalhat,
A kecses kelyhét élteti,
Nap nótáját csilingeli.

Virul vele erdő alja,
Fák rügyeit előcsalja.
A rügyező sűrű ágak,
Madárfészkekre vigyáznak.

Kis madárka benne fészkel,
Tojást rakott kikeltésre.
Párjával csip,  csicseregnek,
Örvendve a kikeletnek.

Avar alatt újabb virág,
Kék ibolya bontja szirmát.
Oly gyönyörű e folyamat
Lelket érintő pillanat.

Írta: Bíró Antalné
2020.03.12.

   / Viktória Bödő fotójához /