Ígérted jössz, s itt vagy végre
mindannyiunk örömére.
Oly sok széppel szolgálsz nekünk,
méltán vagy te a kedvencünk.

A természet veled lüktet,
fennköltté lesz minden ünnep.
Lelkem húrján Vivaldi cseng,
faágakon madárdal zeng.

Lépted nyomán virág fakad,
futva csobog a kis patak,
csipkeruhát ölt az akác,
majálison perdül a tánc.

Beragyogod a zöld mezőt,
Ontasz aranyt` érő esőt,
Bokrot ölel virágillat,
mit lágy szellő vígan ringat.

Ballagnak a vén diákok,
megismerni a világot.
Tegyél nekik ígéretet,
hogy kapnak egy szép életet.

Az orgonaillat árad,
szívet érint e varázslat,
szerelmet vall az ideál,
párra talál legény, leány.

Langyos az éj, telihold kél,
bárányfelhőt buzgón kísér.
Mögé bújik, kikukucskál,
minden földi titkot tud már.

Édesanyák áldott napján
hála rebeg gyermek ajkán,
megköszönve az életet,
gondoskodást, szeretetet.

Égből szálló fehér galamb,
segíts minket, velünk maradj.
Élesedjen elménk fénye,
tisztán lássunk egyszer végre.

Méhből fakadt életvirág,
téged ünnepel a világ,
örömkönnyet hullajt érted,
szép májusunk így ér véget.