Ó, én csak
mesélek, mesélek,
és mindenkinek mindent elhiszek.

Pillangószárnyat növesztek,
és hintalovat etetek,
lábad elé bársonyszőnyeget terítek,
hogy ne fájjon, csak trillázok,
balladákat nem énekelek,
kávédba szeretetet csepegtetek,
székedről lefújom a port,
mert nem vagy itt, megsimogatom,
mert ez a te helyed,
hangodat hallom a hátam megett,
megfordulok,
kintről virágos kőrisfám beinteget,
és én sírva nevetek,
mert már mindig sírva nevetek,

és közben mesélek, mesélek.

2024. április 3.