Egy nap Pista bácsi elhatározta, hogy már elég kövér a disznó, le kellene vágni. Megbeszélte a feleségével, hogy tegyék meg az előkészületeket. Edénymosás, késélezés, szalma előkészítés, stb. Ő meg elment a szomszéd Jani bácsihoz, - ő lesz a böllér,- és még két emberhez segítséget kérni, a disznó lefogásához. Meg is beszélték, hogy másnap reggel hét órakor találkoznak. Szegény állat vidáman röfögött az ólban, ha tudná, hogy milyen merényletre készülnek ellene, világgá szaladt volna, igaz később félholtan meg is tette. 
Elérkezett a reggel, meg is érkezett a három férfi. Persze a gazda mindjárt pálinkával kínálta őket.
-    Na, szomszéd, hány kilós lehet az a disznó? – kérdezte az egyik.
-     Olyan 150 kg. körül.
-    Hú, akkor még egy felest kell innunk, hogy bátorságot merítsünk a nagy munkához. 
-     Jó, akkor töltök mindenkinek.
Így már két feles után bátrabban mentek a disznóhoz. Elő is csalogatták, majd az oldalára fordították.
-    Most fogjátok jó szorosan a lábát! – mondta Jani bácsi.
-    Fogjuk! – mondták.
-    Hé, te! Valamelyikőtök az én lábamat még eltöri, ne az enyémet fogjad, hanem a disznóét! – mondta a kissé kancsal böllér.
-    Figyelj! Te odaszúrsz, ahova nézel? 
-     Hát persze.
-    Na, akkor én egy kicsit odébb megyek.
A munka végeztével ott hagyták és bementek a házba,  hogy még egy felest igyanak a disznó lelki üdvéért. Az asszonyok már várták őket finom reggelivel. Szép komótosan elfogyasztották, majd leöblítették egy pohár borral. A két segítő elment haza, Pista bácsi és Jani bácsi kimentek, hogy megperzseljék a disznót. A szalma már oda volt készítve. Igen ám, de a disznó nem volt sehol! 
-    Te, hogy szúrtad le a szerencsétlen állatot? Keressük meg gyorsan, szóljál az asszonyoknak is! Te menj, jobbra, én balra. Vérnyomot nem találtak, mert a kutya felnyalta. A ház a falu szélén volt, mögötte bozótossal.
-    Nem találom.
-     Én sem.
-    Mi sem! – mondták az asszonyok.  
Kutyaugatást hallottak és mentek a hang irányába, hát ott volt a szegény pára a bozótban, ott lehelte ki a lelkét. Nagy nehezen odahúzták a perzselés helyére. Rászórták a szalmát, meggyújtották. Jani bácsinak közben leesett a sapkája, pontosan a tűzbe, már nem lehetett kivenni. Amikor végeztek a perzseléssel, Pista bácsi mondta a fiának, hogy kotorja össze a hamut és öntsön rá vizet.
   Össze is kotorta, de vizet nem öntött rá, elvitte a WC.  mögé. Egy kis idő múlva Jani bácsinak mennie kellett oda, ahova a király is gyalog jár. Hanem baj volt, mert az a bizonyos helyiség, lángokban állt. Ugyanis a parázs lángra kapott. Jani bácsi kiabált, hogy: Tűz van, tűz van! – közben belebotlott a kutyába, ráesett arra a vödörre, amiben az asszonyok a belet pucolták.  Bizony a budi porig égett! Este is kiment Jani bácsi, hogy elvégezze a dolgát, de elég kapatos volt, elfelejtette, hogy már a vécé helye van ott, hát nem beleesett az ártatlan a pöcegödörbe!

Várták bent, de csak nem jött, egyszer csak meghallották, hogy valaki kiabál kétségbeesetten:  
-    Jaj nekem, itt vagyok a szarban, segítsetek! Pistaaa! Hol vagytok már?
Bent végre meghallották a jajveszékelést. A kutya ugatott, nagy hangzavar volt. Rohant mindenki, az egész gyereksereg elöl, végül nagy nehezen kihúzták, de majd megszakadtak a nevetéstől. Jani bátyánk fél óráig csutakolta magát, mire elfogadható állapotban emberek közé mehetett!
Még sokáig emlegették ezt a disznóvágást. 
Nyírbogdány, 2017. február 4.