Ó, hogy szalad az ősz
Nagyon sok a dolga
Segít neki a nap sugara
Festegeti a tájat színesre
Boldog tőle az ember szíve

Ködök ereszkednek a tájra
Harmatcseppek gyöngyként
Hullnak a pókhálókra
Lábunk alatt levél szőnyeget terítve
Búcsúzik az ősz sietve

S én nem tudok betelni vele
Szomorú a szívem, búcsúzni kell
A tél már fújja a harsonákat
Küldi hideget a határnak
Sodorja a falevelet

Dideregve összehúzom a kabátom
Búcsúzom, ha már búcsúzni kell
Az ősz sietve elillan tova
Egy utolsó csókot lehel arcomra
Bágyadttan ragyog a nap sugara

S ez az ősz is elszaladt mellettem
Üzeni lesz még kikelet
Újra melegíti szívemet
Ha ez az eltékozolt föld felenged
S nem temeti be fáradt testemet

2015.10.08.Mosonmagyaróvár