Ó, hogy szalad az ősz
Nagyon sok a dolga
Segít neki a nap sugara

Festegeti a tájat színesre
Boldog tőle az ember szíve
Ködök ereszkednek a tájra
Harmatcseppek gyöngyként

Hullnak a pókhálókra
Lábunk alatt levélszőnyeget terítve
Búcsúzik az ősz sietve
S én nem tudok betelni vele

Szomorú a szívem, búcsúzni kell
A tél már fújja a harsonákat
Küldi hideget a határnak
Sodorja a falevelet

Dideregve összehúzom a kabátom
Búcsúzom, ha már búcsúzni kell
Az ősz sietve elillan tova
Egy utolsó csókot lehel arcomra
Bágyadtan ragyog a nap sugara

S ez az ősz is elszaladt mellettem
Üzeni, lesz még kikelet
Újra melegíti szívemet
Ha ez az eltékozolt föld felenged
S nem temeti be fáradt testemet

Mosonmagyaróvár 2015. október 8.