Ó hol a dal mostanában?
Hol a szép dal áradása?
Mint a tenger suhogása.
Közös dal hova szálltál?
Otthonra te nem találtál..
Nem szól a dal az örömtől
Lelkünkben dal nem dörömböl
Nem dalolunk már a bánattól
Bús kedvünk sem zeng a szótól...
Pedig régen szállt a dalunk
Szállt örömtől együtt vagyunk
Szállt a dal a búbánattól
Szívünk is belesajdult
Eldaloltuk keservünket
Hullattuk a könnyeinket
Csend van, bíz mostanában
Elhalkult a dal magában
Nincs neki folytatója
Elhalkult a magyar nóta...
Mert ki dalol, hangja felszáll
Az Istennél mosolyra talál..
Száll az ének fel az égig
Lelkünk tőle megnyugszik...
Énekelj hát együtt velem
Megjön így a kedvem
Mindegy öröm, vagy bánat
Szálljon az ének adjon szárnyat...
Hallod ezt a dalt búsan?
Madaraknak is daloló kedvük van
Nekünk dalolják boldogságát
Itt a tavasz meglelte párját...
Énekelj, ha szomorú vagy
Énekelj szomorú dalt...
Csak csend ne hallgasson
Ne engedd, szíved a bánattól meghasadjon..
Dalolj velem együtt könnyebb
Kórusban, csak úgy zengjed
Megtanulsz megint örülni..
Daltól jó kedvre derülni.
Vagy hallgass, fordulj be
Ne vágyj dalra, szeretetre!
Bús kedvedet ne törjed meg...
Szomorú lesz dal nélkül az életed...
Mosonmagyaróvár.2O13.O4.14.
