Bejártuk az utat, ami írva volt nekünk,
Hogy beteljesüljön győzelmes végzetünk.
Mi voltunk egykor a Világnak Fénye,
Hegyek, árnyas rétek, Hős Föld büszke népe.
Mióta világ a Világ, mutattuk az utat,
Nem szolgáltuk soha a sötét nagyurat.
Forog a Nagy Kerék, mélybe ránt a súlya,
Nekünk kell a Földet megmentenünk újra.
Ármány dühe, most rázúdul a Fényre,
Legfőbb ellensége az Égi Tudás Népe.
Isten oltára így mi, magyarok lettünk,
A Ménúrságban látják minden igaz tettünk.
Isten rótta ránk ezt az Örök Törvényt,
Mit őseinkkel együtt, elvállaltunk önként.
Pusztít is bennünket az Ármány sötét hada,
Mert jelszavunk az „Isten, Család, Haza”.
Eljött, hát az idő, mit jósoltak nekünk:
Végső harcra készül győzelmes Nemzetünk.
Kelet és Nyugat közt vagyunk a Világ Fénye,
Égi Szüleinknek áldott, magyar népe.
