Átsüvölt rajtam észak vihara,
Bőrömön érzem vad leheletét,
Belém borzong szép Skandinávia
Tengere, látom, hol szürke, hol kék.
Jöjjetek szelek, jeges ciklonok,
Hozzátok tiszta felhő lelketek,
Magányba zsúfolva árva vagyok,
Szállni szeretnék délre veletek.
Mélyzöld fenyves susogását hallom,
Hullám ostromol sziklás partokat,
Törjetek át hófedte ormokon,
Szülessen bennem kristály-gondolat.
Csipkés fjordok és kies szigetek
Csendje, ahol  még az ódon tornyok
Harmatos tövén mélán legelhet
A jávorszarvas, a gőg leomlott.
A vizek felett vadliba, sirály
Vitorlázik az égen vijjogva,
Polgárként él Herceg és király,
Múlt aranya köde, Osszián dala.
A tízezer tó illatát érzem,
S zöld fényed az éjben néha kísért,
Meghajtom előtted vénen térdem,
Nézd, mint öljük egymást a semmiért.
Észak szele, hát süvölts át rajtunk,
Rázz fel elbutult, posvány- lelkeket,
Száradjon szikké gyilkos mocsarunk,
Mert ez a fertő, minket eltemet!    

 2017. febr. 3.