Az erdei tisztás szélén,
öreg kút a bokrok tövén.
Káváján lécek kopottak,
vizet mégis mindig adnak.
 
Forrás nem apad el soha,
táplálja őt víz-ér bora.
Aki meglát örül neked,
 vadőr mindennap jön erre.
 
Mélységedbe mikor lenéz, 
Víztükörből arca felnéz.
 Rocska leér széjjel mossa,
felfelé fut vize csobban.
 
Ha már a vályú megtelik, 
az állatok körülveszik.
Nézem e szép csendes estén,
sünik az alkalmat lesték
 
Sorban jönnek mint a libák,
 maradékot mind megisszák
Mily híres lettél öreg kút,
kiránduló mind ide fut.
 
A nincstelen is rád talál, 
És te mondod igyál,igyál!
2018. 05. 19.