Végre köszönthetem az őszt,
langyos fuvallatát a szélnek,
minden színpompáját
a lehulló levélnek.
Lábam alatt zörgésük zene,
az évszak muzsikája,
járkálok csak benne,
szinte megbabonázva.
Keresem a gesztenyét,
mely rejtette csillogását,
ahogy koppanva leesett 
és levette tüskekabátját.
Megszelídült a napsugár,
már arcom sem égeti,
csak finoman játszadoznak 
bőrömön fényei.
Szépségét csodálom,
minden ragyogását,
az őszi divat festette 
természet ruháját.
Maradj velünk, így kérlelem,
te aranyba borult szép világ,
még itt van, még nyílik
néhány kései virág.
Még adj egy kis életet,
aztán pihenőre térhetsz,
félreállva, utat engedve
a hosszú, hideg télnek.

TM