Költők, ti meglátjátok a szépet,
halljátok a halkan fújó szellőt,
az égen a szivárvány kapuját,
a finoman fodrozódó felhőt.
Ti lelketekben hordozzátok a jót,
a magasztos szavakkal teremtést,
megmutatjátok vak szemeinknek
az élet csodás rejtelmét.
Szeretitek a ragyogó napsütést,
ablakon kopogó esőcseppeket,
a gyorsan rohanó időt,
és a lassan múló perceket.
Írásotok erőt ad, vagy felvidít,
új gondolatokat táplál belém,
angyalszárnyon suhan a légben,
lelketekkel repül felém.

TM