Ódon kút, mit mesélt?
Csodás éveket megélt.
Vízét tiszta forrásból kapta,
Szomjazóknak szívből adta.

Vidám gyerekhad játszott körülötte,
Ha belenéztek, csillogott vissza tükre.
Boldog gyerekarcokat látott,
Vödre lenge széllel parolázott.

Ragyogó nap sütött rája,
Vad, őszi szél megcibálta.
Várta a szeptember mámorát,
Bőszen állta a hideg hó záporát.

Iskolaudvar közepén állott,
Hol tanyasi gyermek tanulni vágyott.
Szállt az égre a szabad ének,
Így élt meg sok boldog évet.

De az idő gonoszul elbánt vele,
Dereka megroppant, piszkos vize.
Vödre lyukas, rozsda marja,
Nyikorog a hajtókarja.

Fáját szú rágta, jól megette,
Őt hagyták itt kegyelemre!
Öreg iskolát lebontották,
Siratta is a sok volt diák!

Kézjegyüket még itt hagyták,
Virágcsokrot emlék gyanánt,
Nem jön ide víg szeptember,
Ja, az Isten nem bottal ver!

Elvadult az iskola udvara,
Jön a tavasz, kihajt fű, fa,
Az emlékek szép lassan elfeledve,
Ne gondoljátok, ez csak mese!

Mosonmagyaróvár, 2016. szeptember 27.