Szegedről indultam az emlékpark felé,
Szívem egyre gyorsabban vert,
Árpád vezért lássam, alig vártam.
Fényt terveztem oda,
Ahol nagyobb fényt láttam.
Árpád szobor előtt főt hajtottam,
Tiszteletem Árpád vezérnek megadtam.
Láthattam e szent helyet, boldog voltam,
Várt Árpád vezér és a többiek.
Átkarolt a légben a hazaszeretet,
Megcsodáltam a tavat, s a kolostor romjait.
Drága magyar hazám honfoglaló őseit,
Úgy sétáltam köztük, mintha hazatértem.
Vezérek sátrait is ilyennek képzeltem.
Fényt terveztem oda, ahol a „Feszty körkép” várt,
Amit igaz magyar szívem megcsodált.
Boldog voltam tőle, hogy fényt én is hoztam,
Külső téren, s belső világítást alkottam.
Örömöm nagy volt, amint szétnéztem,
Emlékhellyel én is szerződést kötöttem.
Szívemet boldog, hazafias öröm töltötte el,
Találkozásomat nem feledem a vérszerződő hellyel.
S soraimmal üzenek a magyar embereknek,
Célunk alkotni, dolgozni, a hont megvédeni
Csak erős hittel és összefogással lehet.
Ha nem, elvész a jövő, s a magyar nemzet.
Hogy erre jártam, s alkottam,
Nem emlékezik rám, nem tudja már senki,
De amíg élek én,
Nem fogom ez emlékhelyet feledni.
Mosonmagyaróvár, 2021. július 11.
