Születtem negyvennégy tavaszán
Mikor bombák hasították a levegőt Csornán
Tizenegy helyett tizenhármat írt a bába
Én lettem édesanyám 3. újszülött boldogsága
Édesapám kis bánatára, mert végre fiút várva
Ezért aztán úgy hozta a sorsom
Fekete paripán száguldtam az utca soron
Édesapám "szeme fénye" lettem

Minden csínytevést elnézett nekem
Szüleink hat gyermekük hitre tanították
Munkára és szeressék a hazát !
Életemre rányomta a 17-es szám a bélyegét
Más irányba sodorta sorsom kerekét.
17 évig Mosonszentjánoson éltem,
Majd 17 évig Budapesten
Azután 17 évig Szeged következett
Első fiam is 17.-én született.
Jelenleg 23 éve Mosonmagyaróváron élek.

Már általános iskolámban tanítóim mondták:
„Költő lesz ez a lány”, sorsom ez irányba fordították
Novella pályázattal a bölcsész karra fel is vettek,
Hogy villamos mérnök lettem tanáraim keseregtek!
Szerettem munkám, jó kedvvel csináltam
Tervező lettem  a szép magyar hazámban.

Fényt terveztem,ahol sötétség volt az úr
Villany  legyen lámpa helyett, ha gyermek tanul
Terveztem, vidáman jártam hegyeket, s völgyeket
Virág nyitott, dolgos emberek megsüvegeltek
Utamon jégpáncél szakadt, homok vihar dúlt
Szél kergette az ördögszekeret,vad nyulacska bújt

Szőlők sűrűjében jártam, s merre búzatábla ringott
Pipacs és szarkaláb rám kacsintott, túzok rikoltott
Nekem énekelt a dalos pacsirta
Alföldön a túzok táncát járta, porzott a lovas vágta.
Tanyasi kutyák mindig megugattak!
Síró gyerekek karomba megnyugodtak.

Amerre jártam szeretetet adtam
Soha nem irigykedtem, az emberektől sok jót kaptam
Így ment el az idő, száguldva felettem
Idősödő napjaim bánatban, s örömben
Visszatértem, ahonnan elindultam
Az emberek,s örömeit, bánatait leírjam.
Ha újra kezdeném ,most is így élnék
Szeretve családom, hazám, s Istenemben hinnék!

Mindig  fülembe csengenek:
Petőfi Sándor nagy költőnk szavai:

„Ha nem tudsz mást, mint eldalolni ,
Saját fájdalmad, s örömed
Nincs rád szükség a világban
Ezért a szent fát félre tedd!”
Petőfi Sándor: „  XIX. század költőihez”

2017.03.15.Mosonmagyaróvár.