Ha tudnék autót vezetni, defenzív vezető lennék,
mert az vagyok gyalogosként.

Szembejönnek fiatalok, fiúk, lányok,
- telefonnal a kezükben, -
meg se látnak, félreállok.

Van, hogy kutyákat vezetnek,
- két szatyrommal cipekedek,-
mintha bizony ott sem lennék,
félrenéznek.
Utat engedek az ebnek.

Mögöttem kemény léptek kopognak.
Csendesen megállok.
Bárki legyen, előzzön le!
Fontos ügyben rohanhatnak.

Ha a járdán szembejönnek hárman,
az úttestre kiperdülök bátran,
az autósok rám jobban vigyáznak.
Senki útját nem keresztezem,
engedek mindenkit, hadd menjen.

Lassan így leszek a versekben.
Érzem, ahogy elveszek a tömegben.

Tolakodni itt sem fogok,
versenyezni már nem tudok,
sok ezer kép, százezer sor,
még néhány ismerős valahol,
kikkel köszöntjük egymást,
kívánok sok sikert, áldást.

Néhányan még visszanéznek,
oldalamra be-belesnek,
kedveskedve köszöntenek.
Előbb-utóbb elfelednek.
Itt maradok néhány sorral,
kinek-kinek szép emléknek.

Örömmel átadom helyemet,
ifjú s öreg tehetségnek,
csak a mesterségesen felturbózott
álversektől meneküljek!

2025. november 24.

TM