Az óceán ezer év óta sem változott.
Lábadhoz simuló úton, még csak az élet
sem annyira - a törpére zsugorodott
létezésben, mért kell a messzeséget
hazától a sírig - könnyezve - felmutatnod?
Szétszóródik minden, és mindég késve
feljajdul benned minden veszteség.
Egyiknek itt folyik el a vére,
másikat víz nyeli el, s a messzeség
mindent befogadó méhe.
Nevek üszkösödnek, jele a kornak,
és magyarokat takar a négysarkú világ -
ezek a lelkek már örökké vándorolnak,
bennünk élőkben, megszokhatatlanság
vág sebet, sebzetten követjük az arányokat.
Örök rendező az élet, és búcsúzol azoktól
kiket az örvény idegen partra dobott,
ezek már hiányoznak a magyar sorsból.
Idegen földön, mint vándorokra szokott,
az idő fakuló takarót vet rájuk - porból.
