Ha egyszer elmegyek,
itt hagyom majd nektek
a nap sugarát,
a tenger moraját,
suttogását a szélnek,
kékjét az égnek.
Ami csak az enyém volt,
azt is itt hagyom,
minden gondolatom,
szívem szeretetét,
minden reménységét,
két karom ölelését.
Bár nem volt az enyém
értékes gyűjtemény,
se a szépséges világ,
se az összes virág,
vagy minden költemény,
de nektek örökül hagyom én.
Legyen tiétek egy jobb sors,
táncok és sok mosoly,
a teremtő álmaitok,
reptető szárnyaitok.