Hétköznapi ballada Édesanyámhoz

Őröl még az emlékmalom
Takarítás volt szombaton
Színdarab a néprádión
Anyám keze a vasalón
Túl könnyeken és mosolyon
Nézegettem madarakat
Ahogy a hím fészkeket rak
Gyorsan letelt óra és nap
Az életünk egy pillanat.

Mindig akadt rá alkalom
Hogy énhozzám szépen szóljon
Hétköznapon ünnepnapon
Elmerengjünk színdarabon
Folyton szólt a néprádióm
Csodáltam a madarakat
Az életük milyen szabad
 Egyik elszáll másik marad
A gyermekkor egy pillanat.

Itt-ott akad még pár rokon
Közöny-vonás az arcokon
Kinél vehetném is zokon
Túl könnyeken és mosolyon
Hogy bennem ég csak fájdalom
Az emlék csak bennem maradt
 Irigylem a madarakat
Nincsen bennük halál-tudat
A hím még mindig fészket rak.

Idegen szél kis falumon
Senki sem ül kinn a padon
Szűk szobákon nehéz plafon
Túl könnyeken mély bánaton
Én még mindig rádiózóm
Hátha újból mosoly fakad
Szívem tárom ablakokat
Ifjúságból csak ez maradt
A létünk csak egy pillanat.

Ketten ülünk üres padon
Kezem fogja kezét fogom
Mondtam neki még maradjon
 Röstellem is magam nagyon
Hagytam hogy a könnyem folyjon
Nem nézem a madarakat
De a szívem majd meg szakad
Zokognak a betűk szavak
Ő elment a semmi maradt.

Jött a halál lovas-szánon
Hozzánk tartott héthatáron
Még egy utolsó karácsony
Az orvoslás nem hatékony
A koporsón sötét bársony
Nem láttam a madarakat
Megfagyott ki itthon maradt
Sosem leszek többé szabad
Fogy az erő az akarat.

Könnyeken és mosolyon túl
Jó anyámat visszasírom
Öröm bánat majd elcsitul
Közeledben lesz a sírom.

2016. 04. 27.