Örülni kellene a legkisebb csodának,
a kövek között megbújó picinyke virágnak,
a napnak, mi nekünk ontja áldott sugarát
s simogatja megfáradt orcánk.

Örülni kellene, hogy mily szép kék az ég,
s hogy a bárányfelhők nem futnak szerte szét.
Örülni, hogy élünk, s van még mit remélnünk,
hogy szeretnek és szerethetünk.

Örülni mindennek, ami szép,
ha megcsillan a fűszálon egy harmatcseppen 
a hajnali fény.
Örülni a déli harangszónak, hogy együtt a család,
s mosoly van édesanyánk arcán.

Örülni kellene az esőnek, 
hisz minden cseppje éltető erő a földeknek,
a csodálatos, szép szivárványnak,
mely híd ég és föld között.

Örülni kellene, ha jő az est, ki nem rest
és fekete köpenyével lágyan betakar,
s a csillagoknak, és az öreg holdnak,
mely megmutatja a hazavezető utat.

Örülni minden kis csodának,
hogy egy eltévedt csillagfény
épp itt landolt az orrom hegyén.
Örülni, nevetni, boldogságot adni és kapni,

ez éltet minket, ettől boldog az ember.
A cél ez legyen, minden embert ez vezéreljen.
Örülni kell minden apró csodának,
mely körülvesz minket, 
de sokszor átsiklunk felette, nem vesszük észre,
pedig a körülöttünk lévő világban 
oly sok apró csoda van,
hát nézz jobban körül s meglátod, 
mennyi csoda rejtőzködik a világban.

Találd meg hát az apró csodát,
mit a természet neked nyújt át.

2023. január 11.