Milyen drága voltál nekem
Én édes Egyetlenem
De itt hagytál
Azóta minden idegen
Ha zúzmarás, hideg tél volt odakünn
Akkor is legforróbb napot
Tündöklő fényt sugároztál nekem
Oh, ha tudnád, mily kihalt, sivár minden
Oh, Egyetlenem, elsötétült minden.

Tiszta és ragyogó szemeddel
Ha rám tekintettél
Mint a nyárfalevél megremegtem én
Szerettelek emberfelettien
Soha senkit így nem szeretnek
Szívem lakatját megnyitottad
Mikor először megláttalak.

De szívem nyitva csak rövid ideig maradt
Azután bezárult örökre a lakat
Ó, drágám miért tetted velem
Kihűlt tetemed mellett
Fogadtam én meg végleg
Szeretni úgy, mint Téged
Nem fogok senkit sem
Oh, ha tudnád, mily kihalt
Sivár minden
Oh Drágám
Elsötétült minden.

Jöhet már és jön is sorba
Szerelmek és jó lelkek illúziója
Mind lepereg rólam lazán
Ünnepeket többé nem tartok
Lehet névnap, születésnap
Karácsony, vagy Szilveszter
Nekem a mécses az ünnep a templomban
És a sírodon a kis gyertya
Így lesz már ez, amíg csak élek.

Újpest, 2017. 06. 25.