Emlékvirágok

Ültünk a teraszon
Te meg én,
Egy mezei virágcsokrot
Nyújtottál felém.
Ragyogott ránk a nap,
Mikor szerető szíveddel
A csokrot nekem adtad.

Mezei csokor
Pipacs, szarkaláb, margaréta,
Búzavirág, kéknefelejcs virított benne,
Mint a szeretet az én szívemben,
Mikor átadtad a csokrot kezembe.

Emlék csupán e nyári öröm,
Ifjúság már tőlünk elköszönt.
Szomorú szívvel emlékezek én,
Milyen boldogok voltunk ifjúságunk idején.

Fájó, összeszorított szívvel könnyezem,
Úgy hiányzol, nem vagy már velem.
Sírodhoz zarándokúton viszem emlékvirágom,
Csokorba kötve mezei virágom,
S hullik könnyem zápora,
Hogy szerettél, nem feledem  el soha!

Mosonmagyaróvár, 2024. március 7.