Az arc
Ötvenen túl már nem hazudik az arc,
kiül rá a harcod és a kudarc.
Hiába smink, vigyor, a mesterkedés,
lényeged leplezni mindez kevés,

Az idő kiváj árkokat és réseket,
nyomot hagy nevetés, sírás, könnyek,
Gyűrik bőrödet az élők és holtak,
látszik, hogy félsz, mit  hoz majd a holnap. 

Hatvanon túl az arc már mindent bevall,
mert az öncsalás éget és kimar.
Ráncok kuszája járhatatlan vadon,
sokszor eltévedsz saját arcodon.

Hetven évesen karikatúrája
önmagának, az ifjú kor váza.
Nem találsz rá a szépség nyomaira,
az anyjáért sír aggastyán fia,

2015. 11. 26,