Mint omló ház vészes recsegése,
melyből felrémlik megmentő kiút,
mint részeg folyó, mely tengerig fut,
a versem a megoldást keresse.
Legyen pontos, édes, kézenfekvő,

ne tépjen bennem véres sebeket,
mikor a múltból évszondákat vett,
vigasztaljon, ha a vég értem jő.
Csak bűvöljön röviden, meg hosszan,
szorítson szorosan, akár lazán
is karolhat, mint otthonom, hazám,
hogy szeretet csírázzon gonoszban. 
Visszafogottan, elözönölve
az éden fáit ragyogtassa,
ne verje a képzeletem vasra,
úgy öleljen át versem teste.

2014. 05. 05.