Sűrű dér szitál a tájon.
Nem láthatsz át a homályon.
Köd borult fűre, fára,
Új évet köszönt a csend homálya...
Csend van, egy varjú sem károg,
Pedig a gonosz lelkek űzik a galambot.
Éles csőrével üti az ártatlant,
Sűrű ködben titkon osonhat...
S én várom a fényt új év reggelén,
Győzzön a nap, a ködök egén.
S ne tévedjünk a múlt sötét mélyén,
Ragyogjon nemzetünk kék egén a fény...
Várom, hogy jó úton járjunk,
Egymásra ismét rátaláljunk.
Ne csak az ünnepnapokon örvendezzünk,
Fogjunk össze, ne győzzön a gonosz felettünk!
Addig várom a tiszta fényt az út végén,
Mely ismeretlen jövőbe vezet.
Remélem, a sűrű köd egyszer feloszlik,
Ragyogó napsugár ölel át benneteket...
S az új év mindenkinek jót is tartogat,
Ha nem hallgattok rossz, idegen szavat.
S nemzetünk kék egén ragyog a fény,
Mint összefogásunk szép idején.
Mosonmagyaróvár, 2020. január 3.
TM
