Szélcsavarta fák ölén
új esztendő reggelén,
reszketve suttog a repkény,
s újra éled a remény.
Sír, visít, tombol az északi szél
januárnak reggelén.
Rázza a vihar a fákat,
s ez olyan, mint egy vad tangó,
magával ragadó.
Még tombol a tél,
nincs vége még,
de kell a hó,
a puha, hófehér takaró,
hogy az alatta szunnyadó mag
érzze lassan a közelgő tavasz jöttét.
Hosszabbodnak a nappalok,
világosabbak a hajnalok.
A tél uralja a didergő tájat,
még a java magára várat!
Január, február,
és jön a hőn áhított szép tavasz már!
Addig a fűtött szobából nézzük
a tél csodáit,
mit ide varázsol nekünk
nap mint nap.
Addig élvezzük a tél adta szépségeket,
a tiszta levegőt,
a téli sportokat,
sétáljunk sokat!

2024. január 2.